Összekóstoltuk a borokat így a következők lesznek:
Házi sertéspástétom, házi kenyérrel - Tringa Rosé 2012
Olívaolajas jakabkagylót bazsalikomos pirított zsemlekockával - Etyeki Kúria White 2012
Bébicsirke tejszínes zöldborsóval
Karamelizált császárhús zöldségekkel - Bősz Adrián Merlot 2009
Vaníliaorgia - meglepetésbor férfiaknak és nőknek személyre szabottan
Francia pszichogasztro est április 19. 18.00
http://www.facebook.com/events/433787753362423/
Egyhárom Casa Mia
2013. április 14., vasárnap
Egyhárom Casa Mia
Néhány héttel ezelőtt elindítottuk
pszichogasztro estünket mely azzal a céllal jött létre, hogy
összehozzuk a pszichológiát a gasztronómiával. Nem gondoltuk volna, hogy
ez lesz a vége...
Az első estünkön kissé még bizonytalanul és bambán vártuk a vendégeket ugyanis csupán két dolgot tudtunk: egyrészt az ételekkel nem hiszem, hogy hiba lesz, mert eddig nem volt rá panasz és talán itt sem lesz, másrészt, hogy a magyar gasztropszichológia egy szakértőtől eltekintve gyermekcipőben jár. Fogalmunk nem volt hogyan hozzuk össze a többnyire egymásnak idegen embereket, mit szólnak majd az ételek mellé csempészett kérdőívhez, a borok mellé tálalt őszinte és szókimondó kérdésekhez....
Aztán
megérkeztek....finoman elkezdtek beszélgetni....majd enni....és onnantól
kezdve nem volt gond. Sorban jöttek a fogások és mellé kínált borok a
Katona Borháztól, a társaságban jelen lévő marketinges kiválóan szót
értett a mellette ülő, számára akkor már nem teljesen idegen
élelmiszer-mérnökkel...sőt a végén alig akartak hazamenni.
Sikerként könyveltük el, két hétre rá kiírtuk a következőt....sikeres lett....majd a következőt...újabb siker. Időközben nem csupán a marketinges, a muzeológus, a hegedűvirtuóz mondta nekünk, hogy lakáséttermet kellene csinálnunk, hanem a fotós, a hr-vezető, a sámán is.
A következő estünk egy kis tisztelgés a francia gasztronómia előtt, kerülve minden közhelyet:
Az első estünkön kissé még bizonytalanul és bambán vártuk a vendégeket ugyanis csupán két dolgot tudtunk: egyrészt az ételekkel nem hiszem, hogy hiba lesz, mert eddig nem volt rá panasz és talán itt sem lesz, másrészt, hogy a magyar gasztropszichológia egy szakértőtől eltekintve gyermekcipőben jár. Fogalmunk nem volt hogyan hozzuk össze a többnyire egymásnak idegen embereket, mit szólnak majd az ételek mellé csempészett kérdőívhez, a borok mellé tálalt őszinte és szókimondó kérdésekhez....
Sikerként könyveltük el, két hétre rá kiírtuk a következőt....sikeres lett....majd a következőt...újabb siker. Időközben nem csupán a marketinges, a muzeológus, a hegedűvirtuóz mondta nekünk, hogy lakáséttermet kellene csinálnunk, hanem a fotós, a hr-vezető, a sámán is.
A következő estünk egy kis tisztelgés a francia gasztronómia előtt, kerülve minden közhelyet:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)